2015. április 3., péntek

Nagypénteki elgondolkodtató

Nagypénteken nálunk keresztényeknél nem tartanak szentmisét, mivel ezen a napon maga Jézus áldoz.
Mit is áldoz? Önmagát érettünk (persze ezt még lehetne feszegetni). A vallások sajátossága az áldozat bemutatása, valahogy ez mindenhol megjelenik.
 Az Iszlámban Áldozati Ünnep alkalmával bárányt vagy tehenet ölnek és szétosztják húsukat a rászorulók között. Lehet bármit mondani rájuk, de ez egy nemes gesztus.
Az ausztráliai batákok az ellenség szívét tépték ki és a vérét itták (anatómiai ismereteiket a kannibalizmusból merítették). Ez is áldozat volt.
Az aztékok még a kukoricatörés idejét is emberáldozattal ünnepelték. Persze találtak más alkalmakat is amikor egy öregasszonyt megnyúzhattak.
A Wikipédia szerint az aztékok és az inkák áldozták föl a legtöbb embert isteneik előtt. Támadhatom a Wikipédiát? Nem! Nem is akarom. De el kell gondolkodni azon is, hogy a keresztes háborúk és az inkvizíció mennyi áldozatot szedett? El kell ismerni, hogy a mi keresztünknek óriási néptömegek estek áldozatául.
A mai napig csak egy pápa volt képes arra, hogy bocsánatot kérjen az egyház bűneiért, az áldozatokért. Ő pedig II. János Pál pápa.


Áldozat volt szegény Solymosi Eszter is, ember áldozat. Persze ezt próbálják továbbra is szépíteni, de szerintem ennek a vallásnak is ideje lenne saját bűneivel szembenézni, nem csak Eszter, hanem embermilliók miatt is.


Hmmm... Ennyit az áldozatokról és általában az áldozásról.
Eszembe jut egy vidéki plébános akivel munka kapcsolatom volt. Először és utoljára akkor beszélgettünk mikor a számlámat átadtam. Közölte elégedettségét és elkezdett velem vallási témákról beszélgetni. Gondoltam magamban: talán ezt nem kellene, de számomra is "kihívásnak" tűnt, nem tehetek róla, bírom az okos embereket. Kérdezte tőlem: milyen sűrűn járok templomba? Ütős kérdés, gondoltam, gyorsan szabadulunk egymástól.. Diplomatikusan azt válaszoltam, hogy nagyon ritkán. Megkérdezi, hogy miért? Hát csak nem szabadulok! A válaszom az volt hogy: vallásos vagyok, hiszem az Istent, de ezt én belül önmagamban akarom megélni és ehhez semmi nyilvánosságra nincs szükség, hozzátettem, hogy a buziknak is így kellene gondolkodni ( már reménykedtem, hogy kiverem a biztosítékot mert csak én beszéltem, ő pedig az okos emberből semmit sem mutatott). Arcizma sem mozdult, ismét kérdezett: Mit tudok Júdás evangéliumáról? Hát emberére akadt, kiselőadást tartottam a témában, ez már tetszett neki, de a mosolya olyan semleges volt. Látszott rajta, hogy ő is olvasta az általam idézett cikkeket, de nem derült ki hogy hiszi vagy nem hiszi. Ezután jött Jézus története az én olvasatomban, amit most nem részleteznék, éveket foglalkoztam a témával. A végén megkérdeztem mit szól a hallottakhoz? Ő csak annyit mondott, hogy ezeket nem kommentálhatja. Na mondom, itt a vége! Elköszöntem. Éppen beültem volna a kocsimba mikor kiszaladt a parókiáról és átadott nekem egy díszkötetes bibliát emlékül. Megköszöntem, azóta sem tudom mit gondol rólam és a gondolataimról. Az elmúlt pár évben többször találkoztunk, mindketten tudjuk ki kicsoda, a tekintetünk hosszasan találkozik, de egyikünk sem akar beszélgetést kezdeményezni. Talán legbelül egyetértünk.


Minden kedves és nem kedves olvasómnak Áldott Húsvétot kívánok!

Szerintem kevesen vannak akik tőlem több időt töltöttek látogatóként Debrecenben a Déri múzeumban és csodálták Munkácsy trilógiáját, ez csak egy videó, messze nem tudja átadni az élményt, de ízelítőnek megfelel:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése