2015. február 20., péntek

Édesanyám emlékére

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?" 
Wass Albert

"Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel símogatsz meg.
 "



https://www.youtube.com/watch?v=Mkkyfw5Kijk

https://www.youtube.com/watch?v=g25AgtxI_7Q

SZENVEDEK!
Gyászolok!

"Az a szomorú tény - tapasztalataim alapján mondom -, hogy nincs olyan asszony manapság, akinek a női önérzetét ne sértettük volna meg. Észre sem vesszük, mert a két nem közötti alaphelyzet eleve sértő a nőkre nézve: ha nem látok az asszonyomban többet, mint amit az emberiség évezredek óta lát benne: sértő. Ha rálegyintek, ha nem hallgatom meg, ha nem méltatom arra, hogy életem nagy kérdéseit megbeszéljem vele: sértő. Ha nem fedezem fel értelmét, méltóságát: sértő. És legyen az a nő egy kóbor utcalány, egy áruházi pénztárosnő vagy éppen az angol királyi családhoz tartozó Diana hercegnő - életét a női lényének sérelme nélkül megúszni nem tudja"
Müller Péter
Nagy Tiszteletű Müller Péternek mondhatnám: Kivéve a gyevi bírót, vagy az édesanyámat.

Az ANYA más kategória, pedig nőnemű, egészen más!
Szerény véleményem és tapasztalatom alapján kimondhatom, hogy anya és fia közötti kapcsolat több lehet mint az anya és lánya közötti, talán egész más dimenzió.
Hiányoltátok már mondhatom sok ezren a személyes megnyilvánulásaimat, most a gyászban, kicsit kitárulkozok.
Olvastam tanulmányokat  melyek az anya-fia kapcsolatot szinte misztifikálják.
Van alapjuk, tanúsíthatom. Még az "átkosban"nőttem fel, apám és anyám mindig dolgozott, de aki mindig időt tudott rám szakítani, az anyám volt. Tanulással nem kellett foglalkoznia, toppon voltam. Mindent tudott rólam, megosztottam vele, ismerte érzelmeimet, ismerte első szerelmemet, a legbelső gondolataimat. Ezeket egy fiú gyermek szerintem az Anyával tudja igazán megbeszélni, valahogy lágyabb, valahogy átérzőbb, valahogy megértőbb.
Aztán felnőttem, családot alapítottam, apámmal végigcsináltam a legsúlyosabb betegséget.
Teltek az évek, anyám egyedül maradt és ezután sokszor hallottam a megjegyzését: "Csak más az, akinek lánya van!" Nagyon rosszul esett, nem is akartam érteni. Mit tudhat többet, mást egy nőnemű?
Tizenöt évvel ezelőtt jött ez első infarktusa, komoly volt, az intenzíven szorítottam a kezét, nem volt eszméleténél, de tudtam, hogy valahogy ért engem és az életre biztattam, felépült. Gondoskodtam róla, szerintem egy nőnemű sem csinálta volna végig azt amit én.
Azt hiszem akkor vizsgáztam előtte, soha többé nem hallottam azt, hogy "más az akinek lánya van." Még ezek után is sokszor meglepett, mindent tudott a lelki világomról és még nyolcvanas éveiben is tudott tanácsokat adni.
Múlt héten szombaton szépen elaludt örökre. Gyászolok és szenvedek, de el kell engednem, ez az élet rendje,

https://www.youtube.com/watch?v=XMbvcp480Y4

https://www.youtube.com/watch?v=39DNaNAMKAU








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése